Madárdal körtúra a Dinnyési-fertőn

2017. április. 26.

Bizonytalan időjárású tavaszunk közepette madárfüttyszóval kísért lápi-tanulmányútra adtuk fejünket, s a Velencei-tó nádas-világának felfedezésére indultunk.

Hazánk terepi változatosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy nem csupán erdeink, de síkságaink is sokszínű, élményteli látnivalót kínálnak.

 

 

 

A Velencei-tó déli oldalán 2010. óta, 15 kilométer hosszú tanösvény várja, hogy természetbarátok ezrei hódítsák meg.

Szerencsére nem kell az egészet egyszerre végigjárni, a távolság három túraútvonalat foglal magába, amiből mi a 9 állomásból álló, 3 kilométeres Müller István túrát jártuk körbe.

 

 

 

A Dinnyés nyugati széléről induló madárdaltól hangos tanösvény egyes számmal jelölt természetismereti táblája a Békás-tó élővilágát és a csalitos állatvilágát mutatja be. A táblákon lévő megegyező számok első ránézésre megtévesztőek, de szerencsére a “csalitos állatvilágán” nyíl mutatja a helyes útirányt.

 

 

 

Az őshonos háziállatok táblája mögötti valóság alföldi tájat vetít a túrázók elé. Nyitásként mélázva legelésző szürkemarha csorda és gondosan összerendezett nádkúpok fogadnak. A 150-200 kévéből álló kúpok kuriózumok a városi szemnek, nem győzünk meg-megállni mellettük, s bőszen latolgatjuk, vajon mennyi kellhet belőle egy átlagos méretű háztető befedésére?

 

 

 

Orkánerejű szélben haladunk tovább, mégis tisztán hallani a bíbicek vészjelzését, figyelmüket semmi sem kerüli el, hiszen “betolakodtunk” a területükre. Éles vinnyogás hallatszik a láp felől, a fülünk mellett sípoló szélben mindössze a vadkacsák hangját tudjuk még megkülönböztetni.

 

 

 

A hármas tábla a lápi halászat fortélyaiba avat be bennünket, amiből megtudjuk, hogy a tókörnyéki falvak lakói anno részben halászatból éltek, kijelölt tórészeiket a mai vízrajzi nevek is őrzik. A nádszegélyekbe tették kisebb halcsapdáikat (varsáikat), amivel keszegre, kárászra és compóra vadásztak. A nagyobb csapdákkal termetesebb halfajok is asztalra kerülhettek. Különleges módon jelölték csapdáik helyét, nádkontyot (varsababát) fűztek jelölésükre, aminek többszörös haszna volt, ugyanis több madárfaj számára költőhelyet is biztosítottak általa.

 

 

 

Az úton a mély traktornyomok és a víz-vájta mélyedések mellett a szarvasmarhák és birkák nyomait kísérjük egy darabig. Dinnyés látképe képeslapszerű ebből a szögből, a nádszálak széltánca pedig még elevenebbé festi a tájat. A talajon kicsapodó sziksó felett elidőzünk egy keveset, de hamar elkalandozunk a deszkapallós kishíd irányába, ami egy szépen kiépített pihenőbe vezet. A nád mélyén rejtőzködő madarak táblájáról temérdek információt megtudunk a lápi otthonra lelt tollas jószágokról.

 

 

 

 

Közben nagykócsag és szürke gém röptében van lehetőségünk közelről gyönyörködni, s a  nádirigó énekszavára a vadkacsák is előmerészkednek az oltalmazó nád rejtekéből. A pihenőnél kerítés védi a helyi kilátót, ám a belépést tábla tiltja, külön engedéllyel lehet csak bejutni.

 

 

 

 

 

 

A kerítés menti ösvényen haladunk tovább. Utunk immár a Velencei-tó partján vezet, a szél látványos tarajokat fúj a vízre, amin a néha előbukkanó nap kecses csillogással jelzi, bizony ő is harcol a tavaszért. Az út szélén a 2016 augusztusában – vélhetően természeti kár miatt – leégett kilátó nyoma, mellette a madárvonulást bemutató tábla után egy romantikus lugas részen vezet az ösvény, ahol a bokorlakó madarakat figyelhetik meg, akik nem restek hosszan, mozdulatlanul időzni. A rövid szakaszon számtalan csiga keresztezi utunkat, de többféle pillangófaj is megtisztel szépségével.

 

 

 

 

 

 

 

Lassan a zöld ösvény végéhez érünk, a nagyrét van már csak hátra, ahol a Duna-Ipoly Nemzeti Park által kihelyezett tábla segítségével a helyi gyógynövényekkel ismerkedhetünk.

A réten kedves rackák, birkák és nemrég született kecskék örülnek társaságunknak. A csodaszép zöld túraút innen a dinnyési műútra vezet, ahol a vasút mentén tudunk visszasétálni a kiindulási ponthoz. A túránk végére potyautas is csatlakozna hozzánk, egy vöröshasú kullancs jelentkezne csapattagnak, de visszautasítani kényszerülünk.

 

 

 

A viharos szél ellenére csodaszép túrában volt részünk, s bár lankás erdőkhöz szokott lelkünk némi fenntartással kezdte meg – az ismeretlenül – kopárnak hitt síkvidék felfedezését, a madárdal tanösvény meggyőzött róla, hogy ez a látvány is megér egy sort a bakancslistánkon.

 

 

Megközelítés:

 

Autóval: Budapest felől 7-es út Székesfehérvár felé, Gárdony után balra. A vasúti síneken áthaladva, az első elágazásnál Seregélyes felé jobbra.

Madárdal tanösvény: Dinnyés, Vörösmarty út nyugati vége

 

Az ösvény száraz időben biciklivel is járható, de esőzést és hóolvadást követően még gyalogosan is nehéz a közlekedés.

 

Látnivaló még útközben:

Dinnyés, Kossuth utca – Várpark (Magyarország kicsinyített makett várai).

Belépő: felnőtt: 950 Ft, gyermek: 650 Ft

Címkék: Dinnyési-fertő / Madárdal tanösvény / Velencei-tó