Zöld úton a főváros II. kerületében

Forrás: Flatsker Anett
Kép: Flatsker Anett

Habár a fővárosiak minduntalan kijutni vágynak a nagyváros zajából és áhítják a „zent”, éppenséggel a II. kerületben egy saját, különálló "zöld tüdő lélegezteti" a környéket.

Az Apáthy-szikla Természetvédelmi Terület a II. kerület kertvárosában, a Nyék városrészben rejtőzik. Nevét egykori birtokosáról: Apáthy Gáborról kapta. A 13,5 hektárnyi védett táj számos felfedezésre váró tanösvényt, kilátópontot és gondozott pihenőket rejt.

Mi mindössze egy fél napos túrát terveztünk csupán a “budai zöldben”, de tapasztalván a temérdek jelfestést, egészen biztosan nem ez volt az utolsó utunk itt.

 

 

A Nagybányai lépcső zöld csík jelzésén vágtunk neki a kirándulásnak. A 7 tájékoztató táblából az első rögtön az ösvény kezdetén várt, s a terület helytörténetébe vezetett be. A keskeny gyalogút elején Természetvédelmi Terület tábla int fokozott óvatosságra. Érdemes a lábunk elé nézni, az útszakasz egyenetlen, éles kövekkel, kilógó fa-gyökerekkel tűzdelt, vadregényessége azonban csak tovább csigázza kíváncsiságunkat.

 

 

Pár perc sétával rögtön az Apáthy-szikla kilátó kőmeredélyein találjuk magunkat, a hófehér, koptatott sziklák széléről a János-hegy és Hárshegy dombjai, Hűvösvölgy zöldje és az egykori Vadaskert erdősége köszön vissza, s a látkép úgy hat, mintha a budai kerület egy erdőbe telepedett volna. A szikla alatt szabályosan rendezett házak pettyezik a fák közösségét, és az enyhe őszi szellőben kifejezetten kellemes elmerengeni a látványban.

 

 

Az ösvény bebarangolását azonban nem csupán mi tűztük zászlónkra, s ahogy sokasodnak az érdeklődők, úgy állunk tovább a szűk, fehér korláttal lekerített nyomvonalon, ami az erdei útra visz. Az utat elhagyni tilos, a sziklagyepben élő növények védelme érdekében.

 

 

Néhány lépés után elérjük a 2. táblát, ami a terület geológiai értékeit emeli ki: a dolomitképződmény egyedülálló alakzatait mutatja be. A táj 1997-es védetté nyilvánítása elsősorban a geológiai különlegessége okán történt. Az ösvény egyik legfőbb érdekessége, hogy az utat borító murva helyileg kialakult természeti képződmény, mely tulajdonképpen a dolomit víz és hó hatására létrejött porlódása.

 

 

 

A kitaposott úton haladva a 3. tábla sem várat sokáig: a terület sajátos növényvilágába kalauzol. Az erdő döntően tölgyfák közössége, amit néhol a cserszömörcés karsztbokor erdő és bükkös tör meg.

 

 

Eltévedni itt lehetetlen. Egyik oldalon a szikla, a másikon a meredek lejtő tartja vissza az óvatlan kirándulókat a tévelygéstől.

A 4. tábla melletti pihenőpad némi szusszanásra invitál, miközben a helyi állatvilágról szerezhetünk meglepő információkat. Érdekes, hogy a helyi faunát mára jobbára olyan fajok alkotják, akik kevésbé érzékenyek a külső zavaró tényezőkre, ami arra enged következtetni, hogy jelentős a terület látogatottsága. Több lepke és hüllőfaj is otthonaként tekint a „lélegző városrészre”, és szerencsére a cserfes rigófélék, fülemülék és cinegék is szép számmal választják fészkük ideális helyszíneként a fák oltalmát. 2006-ban még a rendkívül ritka bajszos sármány is költött itt, a ritkán megfigyelhető éjjeli macskabagoly számára pedig a Magyar Madártani Egyesület (MME) odútelepet is létrehozott a kevésbé ismert hegylábi erdőrészen. A földtúrásokból ítélve vaddisznóban is jócskán bővelkedik a terület, habár lábnyomot egyet sem találtunk.

 

 

Az útszakasz leglátványosabb pontja a Kőkapu szikla, ahol vörös agyagos talajréteg képződött az egykor ott futó hévforrások melegvizéből kicsapódott vasas vegyületek hatására. A színek és a formák hatására hűha érzés kerít hatalmába, egyszerűen elképesztő, mi mindent képes alkotni a természet ereje.

 

 

A kőkapu alá mászni még csak-csak megoldható, azonban kapaszkodók híján a tetejére jutni és visszamászni onnan nem kis feladat. (Alighanem sok vörös nadrágfoltos turista járja a vidéket hétvégente.) A fa gerendák mögött húzódik azonban egy nagyon vékony, de könnyebben járható út, ami a kapun túl vezet vissza a kijelölt ösvényre, érdemes a lefelé út során inkább azon sétálni.

 

 

 

Az 5. tábla – tartva az eddig tapasztalt kis távolságokat – sem marad el, s a sziklát veszélyeztető tényezőket veszi górcső alá: a szemetelésről, a gyep túlzott taposásáról, a zajról és a tájidegen fajokról olvashat, aki megpihen a mellette elhelyezett fapadon.

 

 

 

Nem szégyen itt kicsit melegíteni a barnára festett deszkát, utána ugyanis egy fokkal érzékletesebben visz felfelé az út: falépcsőn kell felballagnunk, hogy eljussunk a 6-os táblához, ami Budapest természeti értékeinek bemutatását kapta feladatként. A 7-es tábla az írott és íratlan szabályokat fogalja össze, amik betartása természetesen nem csupán erre a területre vonatkozik.

 

 

Itt az ösvényt a Törökvész út aszfaltútja keresztezi, de a zöld csík jelzés rendületlenül vezet tovább felfelé – kiírva természetesen nincsen, hogy hová -, de éljen a technika, így pikk-pakk megtudjuk, hogy ha kitartunk még 1 kilométert a tüdőkoptató terepen, akkor az 1929-ben épült, Fridrich Lóránt tervezte Árpád-pihenőhöz jutunk.

 

 

Nosza felkerekedünk, s úgy 200 méter múltán egyre inkább érezzük, hogy lelkesedésünk holtpontra jutott. Alighanem a szintemelkedés esik kevésbé jól, hiszen jóformán eddig csak felfelé haladtunk, ám a padok hiánya most rosszulesik. De nem hagyjuk magunkat legyűrni a fáradtságnak, hiszen mindössze pár lépés és a Glück Frigyes kezdeményezésére épült kőpihenőbe érünk!

 

 

Az ösvény széles, jól járható, teljesen karbantartott, s a bokrok mögül kikandikálva a látványtól erőre kapunk a tovább haladáshoz. A pihenőt messziről látni: kőkapu fogadja a vándort, s meseszépen kiépített kilátóként is kiváló építmény hívogat. Körben a kéktúra útvonaljelzésén kívül több eltérő jelfestés mutatja a haladási irányt a kirándulóknak, igazán kellemes a hely atmoszférája.

 

 

 

 

 

 

A térség egészen kiváló turistaútjai mindenképpen megérik a felfedezést, egyedi tájértékei nem véletlenül vonzzák a helybélieket, és persze a „turistákat”. A többi kerület méltán hiányolhat hasonló természeti adottságokat, de jó a rosszban, hogy bárki számára nyitva áll a lehetőség a környék bebarangolására!

 

 

Extra információ: Az Apáthy-szikla és a védett táj ösvényei gyalogosan járhatók, a terepbiciklik számára nem minden útszakaszon elég a hely, babakocsival pedig járhatatlan az út.

Kisgyermek számára 4 éves kortól ajánlott a bejárása, az ösvény családbarát: kultúrált, pihenőpadokkal ellátott.

 

Megközelítés:

BKK-val az ösvény 7-es táblájához a 11-es busszal lehet eljutni, ami a Törökvész úti végállomásig visz

Autóval: a Törökvész úton, de akár az ösvény elejéhez közeli Nagybányai úton is lehet parkolni

 

A túra hossza cca. 4 km.

Címkék: Apáthy-szikla tanösvény / budapesti kirándulás / Családbarát kirándulás