Veled is megtörténhet – kutyatámadás kiránduláskor

Forrás: Flatsker Anett

Alapvetően nem számolunk veszéllyel, amikor egy forgalmas vagy akár egy rejtett erdei ösvény megismerésére indulunk, tegyük azt akár egyedül, a családunkkal vagy társasággal.

Miért is kéne erre számítani, hiszen a vadak napközben a hangos zajoktól, ismeretlen szagoktól megriadva bujkálnak előlünk.

 

A természetjárás pedig maga a lelki mámor, a megnyugvás, ami a felfedezés varázsát is magában hordozza, ennek ellenére nem baj, ha a békés gondolatvilág mellé szegődik némi óvatosság is.

 

Elszomorító tény, hogy mindannyian ki vagyunk téve egy kiszámíthatatlan, mégis valós veszélyforrásnak: a kutyatámadásnak. Következik mindez a felelőtlen ebtartásból, mely okán kóborkutyák vagy póráz nélkül futkosó, ösztön vezérelte jószágok keresztezhetik utunkat – olykor nem éppen barátságos módon -.

Minderre persze lehet legyinteni, tehetjük mindezt addig, amíg személyesen nem tapasztaljuk a szituációt, amire rendszeres túrázóként magam sem fektettem mind ez ideig nagy hangsúlyt. Rosszul tettem.

 

 

Velem megtörtént

December végén a budapesti, II. kerületi Szép Juhászné útjától indultam családommal és kistestű kutyánkkal kirándulásra, a sárga jelzésen. Még az út elején jártunk, amikor a gyermekvasút sínei mellett, a kijelölt úton haladva a kutyánkra támadt egy pitbull.

A gazdája sok méterrel lemaradva, békésen sétált hátratett kezével és percek teltek el, míg felfogta a felszólításunkat, hogy hívja vissza a kutyáját. Habár a mi kutyánk visítva, menekülve könyörgött segítségért, a másik kutya gazdája nem siette el a közbelépést, a családfőnk próbálkozását a pitbull pedig nem díjazta.

 

Amint sikerült lefejteni a támadót a kutyánkról a miénk sántítva rohant tovább az életéért. Két kiskorú gyermekünkkel néztem-hallgattam végig a történteket, tehetetlenül téblábolva előttük, hisz nem tudhattam, mire számítsak a fékevesztett kutyától.

A sokkoló eseményt követően a gondatlan ebtartó végre pórázra vette kutyáját, akkor láttuk csupán, hogy szájkosárnak nem mondható, vékony „szájkötő” volt a bullon, az a fajta, amit tenyérnyi nagyságú ölebekre terveztek, ám jelen esetben ennek köszönheti a kutyánk a megmaradt életét.

Megkockáztatom, hogy mi is a miénket.

 

 

 

Hogy is van ez? – Kutyatartási kézikönyv vonatkozó tételei – NÉBIH

„Közterületen az eb tulajdonosának biztosítania kell, hogy az eb sem más állatot, sem embert harapásával ne veszélyeztethessen.”

 

„Természeti és védett természeti területen, vadászterületen nem szabad az ebet póráz nélkül elengedni, kóborolni hagyni, ezzel ellentétes magatartás szintén szabálysértésnek minősül.”

(A 193. § (1)-(2) bekezdése értelmében szabálysértést követi el, aki a felügyelete alatt álló kutyát

-a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja,

-természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja – kivéve: vadászkutya, szarvasgomba-kereső kutya)

 

 

A történetünk nem egyedi, mindez megtörténhet gazdátlan, kóbor kutyákkal is. BÁRKIVEL! Akár a közeli parkban is.

Nyilván nem retteghetünk, és nem szabad, hogy ilyen események okán kiiktassuk életünkből a természetjárást.

Csupán tudati és eszköz szinten is legyünk felkészültek!

 

 

 

Mit tegyünk kutyatámadás esetén?

A kérdés önmagában is cikksorozatot érdemelne, bonyolult kutatási téma.

Nincs rosszabb a bénító tehetetlenségnél, amikor tétlenül toporogva várjuk a segítséget. Hosszas tájékozódást követően ki kell jelentsük: nem lehet teljesen felkészülni egy ilyen szituációra, de már az is helyzeti előny lehet, ha a tudatalattinkba beépül néhány hasznos információ.

 

Kutyakiképzők, oktatók tanácsai alapján a leghasznosabb, ha nem egyedül indulunk útnak és minden esetben van nálunk riasztó spray. Jogosan merül fel azonban a kérdés, hogy ehhez meg kell közelíteni a vicsorgó ebet, de vannak készítmények, melyek 4 méteres távoságból is hatnak – habár célozni ezzel is nehéz -.

 

Az enyhébb szituációkban jól jöhet egy csörgethető nejlon zacskó is: a kutyák az ilyen jellegű zajoktól megtorpanhatnak, hátrálhatnak. (Persze nem az, amelyik egyből torokra megy.)

Ha valaki biciklivel kirándul, mindenképp helyezze az állat és a teste közé járművét.

A szakemberek nem javasolják az ultrahangos kutyariasztó használatát, a területét agresszíven védő eb indulatait ez csak tovább fokozhatja.

Alapvető cél: lassú, hátráló mozdulatokkal elhagyni a kutya által védett területet.

 

Szigorúan tilos: hátat fordítani, futásnak eredni, hangosan sikítani, kiabálni, hirtelen mozdulatokat tenni, a kutya szemébe nézni. A támadó ösztönt mindez csak tovább fokozza. Kistestű kutyánkat semmiképpen se kapjuk fel, pórázát azonnal dobjuk el, hagyjunk számára menekülési opciót. (Illúzióink azért ne legyenek.)

 

 

A VAOL – Vas megyei hírportál kijózanító cikkben ad tippeket arra az esetre, ha netán kutyánkra támad egy másik eb. „Kevésbé durva és nem engedélyköteles megoldás lehet az, hogy két nagyobb bottal indulunk sétálni. Támadás esetén ilyenkor az egyiket a kutya szája elé kell tartani, szinte biztosra vehetjük, hogy rákap, és nem is akarja elereszteni a zsákmányt. A másik bottal pedig, bármilyen kegyetlenül hangzik is, rá kell csapni a kutya orrára vagy a füle tövére. Ha meg akarjuk védeni kedvencünket, saját magunknak is határozottan kell fellépnünk egy kutyatámadás esetén.”

Bővebb információ: https://www.vaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/keves-a-jo-vedekezesi-modszer-ha-kutyatamadas-er-minket-2576354/

 

 

Jó tudni

„Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.” – írja a NÉBIH kutyatartási kézikönyve.

 

 

 

Támadást követően

„Ha az eb kutyának, egyéb állatnak, embernek sérülést okoz, a járási állat-egészségügyi hatóság köteles vizsgálni a sérülés keletkezésének körülményeit, különösen a sérült ember vagy állat magatartását, szükség esetén az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő bevonásával.” – írja a NÉBIH.

 

Amennyiben megharap egy kutya – a vezetett oltási könyv ellenére is – haladéktalanul orvoshoz KELL fordulni. A kezelés a sérülés mértékétől függ. Kisebb sérülés esetén, ha az eb oltásairól nincs információ, úgy tetanusz injekció és antibiotikumos kezelés is szükséges, az oltási protokoll betartásával azonban elegendő lehet az antibiotikum.

Amennyiben a kutya nyolc napon belül gyógyuló sérülés okoz, a gazda – ha van olyan – közigazgatási bírságot kaphat, és felelősségének megállapítására szabálysértési eljárás is indulhat ellene. Ha a kutya maradandó fogyatékosságot okoz, a gazda akár 3 évig, ha életveszélyes sérülést okoz, akkor akár 5 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.

 

Szabálysértés esetén vonatkozó intézkedések:

-elkobzás: akkor is alkalmazható, ha az eljárás alá vont nem büntethető. Az elkobzott dolog (kutya) tulajdonjoga az államra száll

-figyelmeztetés: csekély súlyú cselekmény esetén alkalmazható rosszallás, egyúttal a szabálysértési hatóság felhívja az eljárás alá vontat, hogy a jövőben tartózkodjon az elkövetéstől.

 

Eljárásra jogosult:

 

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy valaki a felügyelete alatt álló kutyát a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, vagy kóborolni hagyja, természeti és védett természeti területen, vagy vadászterületen – a vadászkutya és a szarvasgomba-kereső kutya kivételével – póráz nélkül elengedi vagy kóborolni hagyja, az illetékes járási hivatal, mint általános szabálysértési hatóság kell eljárjon ügyében. (Más kérdés, hogy hétvégén, munkaszüneti napon és kései órákban itt biztosan nem kapunk segítséget.)

 

Amennyiben az eb fizikai sérülést okozott vagy az eb fizikai vagy pszichikai állapota alapján feltételezhető, hogy az embernek fizikai sérülést okozhat:

-Illetékes jegyző

-Illetékes járási hivatal járhat el (járási hivatalok elérhetőségei:

http://www.kormanyhivatal.hu/hu/elerhetosegek)

 

Ha kóbor kutyát látunk az utcán az illetékes önkormányzat járhat el.

 

A települési – a főváros belterületén a fővárosi – önkormányzat kötelező feladata a település belterületén a kóbor állatok befogása.

 

Amíg nincsen az ebtartásnak egy kulturált keretekkel szabályozott és betartásra kényszerített morálja, addig hiába várunk külső segítséget, magunknak kell megoldásra törekednünk. Teljesen mindegy, hogy ki, milyen fajtájú kutyát tart, ha képtelen annak faji sajátosságait figyelembe véve közösségben megfékezni, avagy megfelelő tartási körülményeket biztosítani!

 

 

Bővebb információ, jogszabályi háttér: http://portal.nebih.gov.hu/documents/10182/1055767/kutyatartasi_kezikonyv_2018_2kiad_ON.pdf/6139612a-1f45-305d-93f5-9e103cc3a970