Bakonyi pillanatok az Erdei Vándortáborból

Forrás: Flatsker Anett
Kép: Flatsker Anett

Harmadik éve dübörög a vándortáborozás intézménye, mely a megnövekedett modernkori igényekre szabva hódít meg mind több felső tagozatos és gimnazista diákot.

Az erdei vándortábor idén már 7 útvonalon fogadja a gyerekeket. A Bakony, Börzsöny, Mátra, Mecsek, Zemplén, Pilis és Vasi-Hegyhát területein számos útvonalon zajló táborok közel 4000 diák és kísérőik számára nyújtanak színvonalas aktív turisztikai kikapcsolódást, mely időtöltés nem csak a tanulmányaikra, de még a természethez való hozzáállásukra is pozitív hatást gyakorol.

 

 

Idén a magas-bakonyi terepet teszteljük, s lesünk be a kívülálló szemével az ott táborozó diákok pillanataiba. Az első csoportot a Bakony lemagasabb pontján: a Kőris-hegyen érjük utol. A Békásmegyeri Veres Péter Gimnázium hetedikes tanulói a Vajda Péter kilátónál töltik éppen tízórai szünetüket.

 

 

Kis csoportokban váltva mindenki meghódítja a 2016-ban felújított kilátót, ahonnan tiszta időben kiválóan ellátni a Kab-hegyig, de a Badacsony, a Somló, a Parajos-tetőn lévő katonai átjátszó, mi több, még a Pannonhalmi Főapátság is jól látható a távolban. A diákokat természetesen a mindössze 50 méterre lévő légtérellenőrző radarállomás fehér, golflabda kinézetű radartornya izgatja leginkább.

 

 

A kilátó tövében és szépen rendben tartott padjainál megpihenő társaság 11 órakor már jónéhány kilométert maga mögött hagyott, s bőven megdolgoztak a kis pihenőért is. Az egyen zöld pólókba bújt osztály vidáman, lelkesen társalog, senki sem ágál a megszokott digitális kényelem hiánya miatt. Második napjukat töltik a táborban, az aznapi gyalogtúrájuk hossza 17,3 kilométer. A Kőris-hegy bejárását követően a Boroszlán-tanösvényen keresztül haladnak az Odvaskői-barlangig, majd a Gerence-völgyig visz az útjuk.

              

 

A hubertlaki táborlakók

33 000-et mutat a napi lépésszámláló statisztika a hubertlaki táborhelyen megpihenő diáklány okos óráján.
A Tápiósági Papp Károly Általános Iskola tanulói a nap végén a tábor közösségi terében pihennek, és a másnapi túraútvonalat tervezik papírtérképük segítségével. Kissé szemérmesen, de megengedik, hogy belessünk ideiglenes otthonukba: az M63-as katonai sátrakban 8 ágy sorakozik, de ezen a táborhelyen van lehetőség a turistaházban (az egykori vadászlakban) is megszállni.

 

               

Különleges idei újítás a táborhelyeken az erdei vándorláda, ami tulajdonképpen egy erdei könyvtár, s az esőnapokon, illetve a pihenőidőkben kínál múltidéző szórakozást. A diákoknak hosszú, csodás látnivalókkal tűzdelt napjuk volt, mégis jönnek-mennek, beszélgetnek és – kisebb pedagógusi ráhatással – még arra is van erejük, hogy vacsora előtt a táborhelytől 700 méterre lévő Hubertlaki (Gyilkos) tóhoz sétáljanak.

 

A mi napunk jóval kíméletesebb menetterv szerint alakul, hiszen a mindössze 4,7 kilométeres Hubertlaki tanösvényt barangoljuk be. A Huszárokelőpusztai Vadászháztól induló, lassan emelkedő kirándulóút kiválóan táblázott, amik számos információt osztanak meg a kirándulókkal a környék élővilágáról, az erdészek munkájáról, az erdőgazdaságról, illetve a természetes és az épített környezet szimbiózisáról.

                 

 

A bakonyi erdőt átszelő út kellően karbantartott, s tökéletesen befogható az elvárosiasodott szemnek: akad látnivaló, de nem ingerli túl a kirándulót. A bevezető szakasz egy letaposott földút, amit aztán egy sokkal kellemesebb szakasz, egy élhető klímájú, hűs levegőjű farengeteg követ. Valahogy ezt a látványt áhítja a szem, ezt tartja természetesnek a Bakony vidékét járva. A bükkösök birodalma számos növény- és állatfaj otthona, a gazdag növényzet kellemes lakóhelyet kínál a vadon élő állatok számára.

                  

 

Az erdő hűsítő levegőjét egy gyönyörűen virágzó rét idillje váltja, amelynek szélén vadlesek mutatják, erre bizony nem ritka vendég a vaddisznó, a gím- és dámszarvas. Végre lejtősebb szakasz következik, ahol is nagy örömünkre az út szélén egy méretes szarvasbogár próbál meg elinalni előlünk.

 

 

A 4. kilométer elkoptatása után érjük el a Hubertlaki Turistaházat és pihenőt, ahonnan még 700 méternyire fekszik a Hubertlaki (Gyilkos) tó, mely tulajdonképpen nem más, mint egy elárasztott terület, amit egykor égerfák gazdagítottak. A Hamuházi-séd forrásai által táplált terület eredetileg vaditatóként működött. Különlegessége – a vízi- és madárvilágán túl -, hogy az itt élő halak a madarak által a vízbe ejtett ikrákból fejlődtek.

                  

A bakonyi erdőségek egyik legfőbb vonzereje az az érezhetően lelkiismeretes, szívvel-lélekkel végzett munka, amivel a térség erdészei lenyomatot hagynak az utókor számára. Miként Varga Gábor, a 63 000 hektáron gazdálkodó Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta: „Az erdőnevelés és a fenntarthatóság napjainkra a legfontosabb feladatok közé tartoznak, hiszen az utóbbi 50 évben a hőség megháromszorozódott.” Az örökerdő gazdálkodás részeként a hazai erdészetek mindent megtesznek, hogy egy-egy fa optimális életfeltételeinek kialakítása megvalósuljon és sokféleség jöjjön létre. „ Az erdők szerkezete kell, hogy igazodjon a változó klímához, emiatt a Bakonyerdő Zrt. ősszel 300 000 facsemetét telepít.”

 

 

Ez a szemlélet és a pozitív hozzáállás tükröződik vissza a vándortáborozók programjának gondos, minden részletre kiterjedő összeállításában is, ezek a gyerekek egészen biztosan egy életre számolnak majd az erdők, a természet fontosságával!

 

 

Az Erdei Vándortáborról minden információ: www.erdeivandor.hu

 

Kapcsolódó hírünk:

 

A fenntartható erdőgazdálkodás a Vándortábor fő témája